A gerincvelő sérülése után gyulladásos folyamat indul el, amely következtében a trauma környezetében található egészséges sejtek is elpusztulnak. A gyógyulás szempontjából fontos az időfakor, mert mire a páciens diagnózisa elkészül, és ellátást kap, tovább romolhat az állapota.
E negatív folyamat megállítására, a gyulladás csökkentésére, a további károsodás megelőzése érdekében az SZTE kutatói évek óta kísérleteznek őssejtekkel. A patkányokba való beültetés után vizsgálták ezek hatásait, és kiderítették, milyen gyulladáscsökkentő fehérjéket termelnek.
A gyulladáscsökkentő hatású fehérjék sérült gerincvelőn belüli termelésére a közelmúltban új módszert, az mRNS-technológiát alkalmaztak. Ezeket az eredményeket egy – az mRNS-technológia kidolgozásáért Karikó Katalinnal megosztva Nobel-díjat kapó Drew Weissmannal közös – tavalyi cikkben publikálták.
Az eljárás középpontjában az IL-10 gyulladáscsökkentő citokin fehérje állt. Az ezt kódoló lipidburokba csomagolt, módosított mRNS-t invazív eljárással, injekcióval juttattak be a gerincvelőbe. A bejuttatott mRNS-t a sérülés környékén található sejtek felveszik, majd maguk termelik meg a regenerációhoz szükséges fehérjét. A megoldással a modellállatokon sikeres funkcionális és morfológiai javulást értek el.
Újabb kutatásaikban a szakemberek arra keresnek megoldást, miként juttatható be az mRNS a gerincvelőbe a sérült terület ismételt feltárása nélkül. A terápiához a kutatók úgynevezett „cargo-sejteket” vesznek igénybe. Ezekbe a szállító sejtekbe először bejuttatják az mRNS-t, majd ezek a sejtek bevándorolnak a sérült gerincvelőszakaszba. Mire odaérnek és letelepednek, addigra elkezdődik a bevitt mRNS-ről a fehérje átírása. Ez a kevésbé invazív mód a gyulladás csökkentésére, nagyobb esélyt nyújthat a regenerációra, a funkcionális felépülésre.
Az eddigi eredmények alapján a kezdeti elképzeléseknél jóval nagyobb számú olyan cargo sejt jut be a gerincvelőbe, amely egyelőre csak egy tesztfehérjét, a mikroszkópban zölden világító GFP-t (úgynevezett zöld fluorenscens fehérje) termel a sérülés helyén. Ezek az eredmények azonban már lehetővé teszik azt, hogy egy új terápiás útvonalat dolgozzanak ki. A továbbiakban a kutatók vizsgálják majd az így termeltetett fehérje környező szervekre gyakorolt hatását is. A hosszú távú cél az eljárás olyan szintű tökéletesítése, hogy a gyulladáscsökkentő fehérje csak oda jusson el, ahova kell, vagyis a sérülés helyére.
A kutatásban az SZTE Neuroregenerációs Laboratórium munkatársai együtt dolgoznak Erdélyi Miklóssal, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének igazgatójával, Czimmerer Zsolt és Vizler Csaba immunológussal (SZBK) és a Pennsylvania-i Egyetemről Pardi Norberttel, az SZTE egykori hallgatójával – áll a cikkben.
